édes szomorúfűzike

Tovatűnő emlékek

http://www.youtube.com/watch?v=PcU67RcPRCk

Ezüst holdfényben úszik a táj,

a hajnali fény váltja fel.

Rügyeket, bimbókat bont a Kikelet.

A tavasz friss szellője susog,

megérinti sóvárgó szívünket.

Szerelmünket őrzi egy rózsaszál.

Sokszor téved arra tekintetem,

hisz ez a rózsaszál Téged őriz nekem.

olyankor némán könny futja el szemem.

Rá csókot lehelek és megérintem

Választ soha nem kapok már,

lelkem mélyére bújtak az álmok,

és csak az emlék dúdolja a régi,

vissza-visszatérő fájó dallamot.

Szomorúfűz

Horváth István

Sodrásban

Visz magával a jeges ár,
A hold rideg fényébe zár.
Rab lelkem, bár összetörve,
Szép csillagok veszik körbe.

A cudar idő megszaggat,
Vállamra terheket aggat,
Szoborként, talán még állom,
Habár az ár, egy rémálom.

Tehetetlenül, csak tűröm,
Körülöttem minden zűrös.
Bár lenne egy cseppnyi béke,
S csendes lenne szívem mélye!

Tornay András

Szégyentérkép

áthallom a falakon
olvasom a sorok között
mennyire reszketsz és félsz
ebben az idegen világban

kiabálja, üvölti tekinteted
tapintom karcolt bőrödön
mennyire árva vagy
ebben a kegyetlen kirakatban

egyetlen vágyam, hogy
kivezesselek innen
s átszeressük egymást
az ünnep tornácaira

Pataki Katalin /Glica/

Örök szerelem

http://www.youtube.com/watch?v=Q1km3Fbeo0w

Túlvilági csönd telepedett a tenger csillogó vizére,
Meghúzta magát a sirály a szürke sziklák tövében.
Félelem néma sikolyát hozták a rabszolga szellők,
Vihar előtti hangot feszít szét a gyászban égő idő.

Az éjszaka tengeréből emelkednek föl a lelkek, és
Fehér hattyúk, márványszobor testébe költöznek.
Szárnyuk suttogása jajt kiáltozik a démoni égben,
Nincs megbocsátás odalent a feneketlen mélyben.

Elő tűnnek sorban, múltban tévelygő hajóroncsok,
Fedélzetén haláltáncot járnak a lezüllött matrózok.
Gyermekek, asszonyok fájó könnye záporként hullt,
S a szépreményű Szerelem, jaj szók nélkül elhalkult.

Szürke, fekete, azúrkék színű fátyolfelhők szállnak, s
A Remény aranyszálat szőtt a szívekbe, ma éjszakára.
Egy vakmerő hullám nagyot roppant a sziklaoldalán,
Mint egy varázslatra megjelenik egy különös látomás:

Éj szövetkabátja vállán, mint fekete madárszárnyak,
Nesztelen libben föl az égre, sietve suhant Ő elébem.
Karimás kalapot lekapja a fejéről az életre kelt szellő,
Könnyedén, vígan röpíti át smaragdzöld, dús legelőn.

Csillogó, szép hullámok szétszaladnak széles vállain,
Kedves mosolyt megvilágítják, ezüstfény holdsugarai.
Karját ölelésre tárja, és nékem nyújt egy illatos rózsát,
Különös virágnak lüktetnek tűzpiros, kicsiny szirmai.

Örömkönnyek között, rózsamécsest átveszem, majd
Pörögni kezd a gondolat, s látom, hogy ez a Túlvilág.
Létezik az Örök szerelem, jött elém az én Kedvesem,
Itt a szirteknél, ahol bánatomban kioltottam életem.

Primerose

A végtelen időkben ...

http://www.youtube.com/watch?v=cZjnpNrAtOs

Drága Te! A Senkise!
hogyha te lennél a föld,
én tölgyfa lennék
gyökeremmel
Csontodba ivódnék,
mit a napból nyerek
Fényt, életet, energiát,
mind, ontanám neked
A hajszál ereken át
harmatcseppjeimet
hullatnám reád
Így fürdetném arcod,
míg sorsom életet ád
És ha nem volna már erő ágaimban,
hogy reggeltől-estig
a földet simogassam,
mikor korhadásnak indulna a törzsem
egyesülnék veled
a végtelen időkben.

Fridli Zoltán

Fények kapuja ...

ezernyi holdvilágos éjszakát,

egy lányról álmodtam át,

s hallottam hívogató, csengő szavát,

...töltsünk el még sok éjszakát.

ábrándokat kergetek,

hisz csak egy álomlányt szeretek,

s félek, hogy felébredek.

egyszer a felismerés hasított belém,

..hát te jöttél felém!

mint égi tünemény,

mint álom, mi valóra vált,

még az idő is megállt.

hát táncoljunk át ezernyi éjszakát,

lépjük át e fények kapuját!

a szerelem emeljen fel a fellegek be minket,

örökre e tiszta érzés lepje el szívünket.

Simon Roland

Szabadon

Pipacs ajkú mezőn,
hófehér felhő legel,
vágy-távoli hegy előtt,
csaholó puli nyájat terel.

Ihlet szirmú alkony,
kalász, napraforgó, repce,
szőke nyarat alkot,
a tájfestő ecsetje.

Juhász megvetett ágya,
eléri az óceán-kéket,
smaragd fűlándzsa,
jácint csillagok közé téved.

.kaktusz

http://www.youtube.com/watch?v=P__1wToZ4G4

Tudod arra gondoltam,

ha ő nem is tud róla,

van értelme a napsugárnak,

mert éltet sokakat,

értelme van a földnek,

mert otthont ad élőlényeknek,

s ha egy órát készít az ember,

annak is van feladata,

nem a ketyegés a fő funkciója,

nem is a táplálása,

a folytonos elemcseréje,

a lényege:

az időt, hogy mutassa,

amelyik azt nem teszi,

rossz az az óra…

az autót se azért találta fel az ember,

hogy legyen amit etessen,

hanem, hogy guruljon,

hogy általa sokfelé eljusson,

a virágzó mező mi másért ragyogna,

mint hogy az arra járóknak

adjon örömet…

táplálni kell mindent,

de semmi sem jön a világra

az evés öröméért,

a puszta létéért,

hanem, hogy végezhesse

a rá szabott feladatot…

talán mindennek van feladata,

ha azt nem is mindenki tudja,

(érezheti a virág, a napsugár is

értelmetlennek a létét)

az nem lehet,

hogy az ember való csak arra,

hogy önmagát,

s az emberiséget életben tartsa,

hogy a táplálékát megszerezze,

értelmetlen lenne csupán

az élet az életért…

de az ő jelentősége talán,

a szeretetével

hogy boldogságot sugározzon,

az óra az időt mutatja,

az lényege a mezei virágnak

a színe, az illata,

a teremtőé, hogy értelemre

mindennek lehetőséget adjon,

az emberé pedig, hogy szeressen,

anélkül az élete lenne értelmetlen.

http://www.youtube.com/watch?v=0KW4U28H_Q4

2012. május 08.

Kormányos Sándor

Elképzelem

Elképzelem, hozzáadok
egy nyarat, fényt a lombokon,
rezzenést az ágak között
s ha kevés, továbbgondolom.
Borzolódó rét füvére
szelek sóhaját álmodom,
ölelésnyi békét talán
magamnak itt bent... Nem tudom.
Álmodozom, hozzáadok,
vagy épp elveszek belőle,
a képzelet csak játékot űz,
de vágyak futnak előtte...

Baráth Sándor

Nem engedhetem ...

Felemészt a régen múlt.
A sok -sok apró rész.
Oldoz és köt még minket,
Ez egyszer majd elvész.

Pillanatnak öröme,
Még markol és szorít.
De nem marad örökre.
Csak vonz és eltaszít.

Lelked olyan, mint az űr,
Sivár vagy és hideg,
Csöpp léted padlóra gyűr,
Nem engedhetem meg.

A titok, ami úgy nyom,
Talán majd porba lesz.
Árvult csillaggal hintem,
Hidd el, szerelem ez.

Maczkó Edit

Egyszerű sanzon

http://www.youtube.com/watch?v=jF_jxxkxDvI

egy szót sem szóltál
úgy néztél énrám
a föld is beleremegett
a szemed azt súgta
még kezdhetek újra
én vakon hittem neked.

nem kellett volna
elcsépelt nóta
a szívem majd meghasadt
el hitetted velem
a daróc is selyem
már több nem is kellett nekem

most itt állok némán
egy összetört téglán'
ismételem' nevedet
le írtam százszor
vagy ki tudja hányszor
hogy gyűlöllek de nem lehet
ha a szív szeret...

Zágorec-Csuka Judit

Esővel jöttél

Esővel jöttél, esővel mentél,
ködös volt a Mura partja,
esős volt a Mura partja,
tücsökzene szólt,
margarétából fontál
koszorút fejemre, hogy
királynőd legyek.

Virággal jöttél, virággal
mentél, te a szegénység
királynője, névtelenül,
időtlenül, a világ elviselhetetlen
valóságával, a tények mögül
száműzött Istennel, aki majd
átvérzi királynői ruhád.

Esővel jöttél, esővel mentél,
fagyos volt a Mura partja,
hogy a szívedbe is beköltözzön
az örökös fagy, hogy ne legyen
virágbontó tavasz, se nyár, se
ősz, se áhított megoldás -
az érzékek és a szellem, a táj és
az anyag birodalmában, az én
és te és az ő birodalmában,
a tiltott paradicsomban, de
kiűzetés se legyen, csak
menekülés a maga szakadatlan
folytonosságában most és
mindörökké.

Tóth Roland /Sentenced/

Reggeli mosoly

Csak pára maradt az éjből
reszketőn sírta a földre
rossz álmait
vöröslő sörényű tündöklő
fény-kancák tiporták
a hajnal kristály cseppjeit

a tegnap már a túloldal
egy komp nélküli odaát
átlépem a rozsdás küszöböt
és magammal viszem
a fénylő szemű reggel
kacér mosolyát

Scheffer János

Hajnal

Lassan lépdel a hajnal a harmatozó réten,

Napsugarak törnek szét az oszladozó éjben.

A pára, a szellő vizes fűszálak közt lebeg,

Fény szóródik szerteszét aranyló gyöngycseppeken.

A bogarak, madarak is kijönnek a fényre,

Kidugja fejét az egér is, halkan fut, félve,

Gondtalan nádirigók csacsognak a tónál,

Lomha darvak szállnak a levegőben némán

Hallod-e már sziklák dallamát a napsütésben

Hallod-e néma tölgyfák susogását a szélben

Hallod-e már a felhőkben a hegyek énekét,

Érted-e már az ébredő hajnal üzenetét?

Grimm Pálffy Piroska

Szívem bánata ...

http://www.youtube.com/watch?v=4b6oGM5E32U

Szívem bánata,

sötét átka,

ma nincs időm a gyógyulásra,

csodatevő hely ez, nincs okom

a pirulásra!

A Kincs mit rám is hagytak, örök!

Jogom van a kilátásra,

Isteni megújulásra,

varrom száröltve, lelkemre,

kendőmre, tulipánok tölgyére

versem, dalom,

már itt az alkalom,

egyre többen vagyunk

az Imára, a fohászkodásra...