édes szomorúfűzike

Jókai Mór bejegyzései

Jókai Mór

Tüzes szerelmi vallomás.

Szerelméről beszélt nagyon Jankó;
Választottját úgy híták hogy Janka;
Nem volt ugyan valami szép lányka;
De birtoka volt igen sok bankó.

Mondta Jankó, hogy a szive mint ég!
Akár csak egy feneketlen katlan,
Melyben Janka nagysám szakadatlan
Tüzesíthet vasalókat mindég.

A mint mondja, hogy a keble lángol:
Egyszer csak kigyulad a kabátja,
Érzi szagát, a füstjét is látja:
Kigyúlt biz az a szerelmi lángtól.

Hát egy csomag gyufa volt zsebében,
Azt ő addig nyomkodta, dörzsölte,
A szerelmi vallomás hevében,
A míg egyszer lángra lobbant szépen
S Jankó urfi majd ott égett tőle.

Jókai Mór

És mégis mozog a föld

Előszó

Eppur si muove!

Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.

Körülötte minden oldalon a nálánál boldogabb országok előre, a boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak haladtak; egyedül Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon.

Életföltétele volt a vis inertiae, a tétlenség ereje: "Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van; akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember."

Azután akadtak nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom mégis nagyon közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést.

Egy ilyen nyughatatlan embernek a történetét írom le, aki meg akarta próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga összetört, semmivé lett, de mégsem tett le a hitről, hogy "eppur si muove!"

Tisztesség adassék emlékezetének!

Jókai Mór

Ültess fát

Ültess fát!
Hogyha mást nem,
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot,
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája,
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!

http://youtu.be/NfBludbcqJM

Váci Mihály - Ősz

11-09-11 2011. szept. 11. 12:42, gitka, 1 komment

Kategóriák: Váci Mihály

Váci Mihály

Ősz

http://youtu.be/8K9TFDnWp50

A fecske az égbe nyilalt,
mégis a szívbe hasít.
Az égen a kékszínű dal
könnyű búra tanít.

Zizzen. Valami közeleg,
s valami távolodik.
Szíved a hűs delejek
közt remeg, ingadozik.

Állsz suhogó szárnyak alatt,
szíved a tenyereden.
Sóhajtsz. - Hova állj, ha maradsz?
s ha mégy, milyen fény fele menj?

Gárdonyi Géza - Ének a Holdhoz

11-09-11 2011. szept. 11. 12:41, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza
Ének a Holdhoz
- KINGYESI EMLÉK -

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.

Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, az erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét:
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó néked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.

A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
mindenki csupán mosolyogni lát.
Békeangyalként jársz a föld felett,
fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
az én szívem is tükröd, Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
...Mikor belépsz felhő-palotádba,
az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
a fűbe hajtja harmatos fejét.

Csorba Győző - Magános fa

11-09-11 2011. szept. 11. 12:39, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Csorba Győző

Csorba Győző

Magános fa

Társaim az apró füvek, nem messze tőlem fut az út,
társaim az apró füvek, nincsenek méltóbb társaim,
állok magam, azt sem tudom, hány éve már, - az éveim
gyűrűkbe nőve védenek kérgem alatt.

Ha emlékeim kérdenék, nehezen tudnám kezdeni:
láttam, hallottam már sokat, s nem felejtettem semmit el.
Nem messze tőlem fut az út, és lombom alatt mély a hűs,
hallottam, láttam már sokat: bölcs agg vagyok.

A lombom alatt mély a hűs, a lombom között mély a csönd,
kis fészkeket dédelgetek, és lengetem a szeleket,
egyfelé nyílt a tág határ, másfelé domb keríti el,
s a domb mögül jönnek felém az emberek.

Jönnek felém az emberek, hogy honnan jönnek, nem tudom -
ó, mi lehet a domb mögött? - csak egyszer látnám legalább,
de megroppant már az erőm, fölébe nőni nem fogok,
s titok marad a volt-titok halálomig.

Rab Zsuzsa - De addig

11-09-11 2011. szept. 11. 12:38, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Rab Zsuzsa

Rab Zsuzsa

De addig

De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is....

Kassák Lajos - Magányos fa a parton

11-09-11 2011. szept. 11. 12:37, gitka, 1 komment

Kategóriák: Kassák Lajos

Kassák Lajos

Magányos fa a parton

http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM

Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél
egyedül állok itt, akár az elátkozott
s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki
miket tagjaim remegései kisérnek.
Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
testvéreim, hozzám hasonló valamennyi
örömük és bánatuk olyan, mint az enyém
összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal
megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt
és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

Miért ily haragot tartó felettem az ég
gyökereim miért tengnek a málló homokban?
Lám, egyik évszak elvonul a másik után
és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris
vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
Olykor benézek a ringó folyó tükrébe
s látom nem kellhetek én már többé senkinek
csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között
s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

Jókai Mór - a fák ...

11-09-11 2011. szept. 11. 12:35, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Jókai Mór

Márai Sándor - Öregedő emberek

11-09-11 2011. szept. 11. 12:34, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Márai Sándor

Márai Sándor

Öregedő emberek

Ki nézi meg a mi szívünket?

Valami bennünk itt megállott,

az óra jár még a zsebünkben,

nem ingott meg a mi hitünk, nem,

de megállt valami,

nem tudjuk, valahol,

a múltat hallani,

a jelen zakatol,

az évek járnak a ködben,

hány? 10, 20, 40, 50?

Mi nem tudjuk,

egy óra volt csak,

sütött a nap,

halkan daloltak,

s tapostak, fontak a párkák.

A mi helyünket már fiaink várták

ó, kilopták szemünkből a fényt,

kezünkből kicsavarták a fáklyát

s ők élik helyettünk az ént,

valaki tévedett,

nincs Isten, nincs ég!

Adjatok életet,

Segítség!

H. Hesse - benned a csend ...

11-09-11 2011. szept. 11. 12:32, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Hesse, H.

Áprily Lajos - Vigasztaló vers

11-09-11 2011. szept. 11. 12:31, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Áprily Lajos

Áprily Lajos

Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hím !

Ady Endre - a természet ...

11-09-11 2011. szept. 11. 12:30, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Ady Endre

Fodor András - Zuhatag idő

11-09-11 2011. szept. 11. 12:28, gitka, 1 komment

Kategóriák: Fodor András

Fodor András

Zuhatag idő

http://www.youtube.com/watch?v=tzSseQupQjk

Eltörött az órám rugója,
nem tudom mennyi az idő.
De fúj a szél, de dolgozik a szél...
A délutáni dombok árnya
megint arcomra nő.

Napok, napok, évszakok, évek,
micsoda zuhatag!
A múlás mennyi rétege alól
kell megkeresni már, aki vagyok ma:
lélegző sorsomat.

Néma a lét és hallgatnak a dolgok.
Szólj hát, bármily nehéz.
Formálj az elfolyóból maradandót!
Makacs bálványaidtól visszahőköl
talán a feledés.

Én megpróbáltam mindent újraélni,
mindent, amit lehet.
Kedves kutyámként forgolódik bennem,
s nem tudja elkapni magát
a hű emlékezet.

Lányi Sarolta - Bús tréfálkozás

11-09-11 2011. szept. 11. 12:27, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Lányi Sarolta

Lányi Sarolta

Bús tréfálkozás

Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak nem gondolod, hogy elhiszem?
Szeretnél? Ó, ó! De hiszen
Már el is köszönsz. Az idő leint
És én magam leszek megint.
Megint magam hajózom
Hullámzó tündértómon,
Tengerszemén a szerelemnek,
Mely kicsiny, de mély
S mélyében leskel a veszély,
Ha jő az éj s a szél beszél;
Szeretsz? De én megint magam vagyok
S mint elhagyott halott
Kit senki, senki nem virraszt
Fölérez, éled újra bennem
Szerelmem;
Sikong és te nem hallod azt.
Nem hallod azt se meg soha
Mikor szólítlak, hívlak, vágylak,
Nevedtől hangos a szoba
Ahol a sóhajtásaim tanyáznak.
Szeretsz, azt mondod? De lásd
Álmomba se kísérsz el
Múlt éjjel megcsókoltuk egymást
S te erre sem emlékszel.

Nagy László - Kívül nap süt

11-09-11 2011. szept. 11. 12:26, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Nagy László

Nagy László
Kívül nap süt

Kívül nap süt, ágak kigyúlnak,
égre meresztett gyűrűs ujjak,
most esküsznek életre, gyümölcsre,
hó hull,
virágpor zúdul,
őrült szélben keveredik össze.
Nem olvasztok neked havat,
hogy abba mosd barna hajad,
nem hajolsz le szivárványos gőzbe.
Nyakadat se borotválom,
attól félek, hogy levágom:
Jaj nekem, jaj nekünk,
belehalunk, mert nem szeretünk,
elvérzik örökre minden álom,
örökké fenn bolyong nagy magányod
s elvetemült fekete árvaságom.

Karinthy Frigyes - Szép emlék

11-09-11 2011. szept. 11. 12:23, gitka, Még nincsenek kommentek

Kategóriák: Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes
Szép emlék

Szemben egy bérkaszárnya volt
Oldalt piros postaszekrény
A járda szélén, ahol megálltunk
Az eső alattomosan szitálni kezdett
Én a toronyóra felé sandítottam
Közben, hogy mégis mondjak valamit
Szórakozottan és félig tréfásan
Udvarolni kezdtem, hogy milyen szép
Mindenféle pongyola hasonlatban
És akkor, ahogy hirtelen ránéztem
Meghökkenve torkomon akadt a szó
A szemehéja lehunyódott és rebbent
És a szája kerekre ki volt nyitva
Mint egy kis csuka, ahogy kapkod a víz felszínén levegő után
Meg egy fürjecskefióka, ahogy
Piros bársonnyal kibélelt torkát tátogatja
És mint a selyempapír hajnalkavirág
Ahogy csapja az eső és bután és szomjasan
Remeg és inog és kifordul és hagyja verni magát
Mert akkor én már közelhajolva,
Tágrameredten a kiváncsiságtól
És vadul és mohón és kegyetlenül
Dícsértem és magasztaltam
Hogy milyen szép és gyönyörű
Képtelenmód túlozva, fantasztikus szavakkal
És a szárnyas szó, csapkodó, százkarú korbács
Vastagon és langyosan
Csurgott végig az arcán az esővel együtt
Ami most már komolyan megeredt
És szemmel és szájjal beszívta és megduzzadt
És már igaz volt minden szó, amint mondtam
Akkor ijedten elhallgattam
És sarkon fordultunk és köszönés nélkül kétfelé szaladtunk
Sandán nézve kétoldalt, hogy látta-e valaki
Részeg madarak dobogtak
Nekilódulva, akadozva, elakadva.

Rónay György - Hajnal, országút

11-09-11 2011. szept. 11. 12:22, gitka, 1 komment

Kategóriák: Rónay György

Rónay György

Hajnal, országút

http://www.youtube.com/watch?v=skRVsYlRSVY

Horkan a ló. Megzörren a szekér.
Hallgat a síkság. Körül csupa köd.
A hajnalcsillag szépen fénylik a
lapuló útkaparóház fölött.

Páncélként csillog árkok bő vize.
Köztük nyilegyenesen fut az út.
A legelőn magányosan borong
s lógatja ostorát a gulyakút.

Aztán a köd szakadoz. Odafönt
a csillagok búsan hervadnak el,
s az úton szembeballag a gulya
kolompjaival és csöngőivel.

Jókai Mór

Régi dal, régi dal...

Régi dal, régi dal, régi dicsőségről!
Fényes napnak ragyogása rózsafelhős égből.
Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül,
S a dicsőség hova tűnt el a szép magyar földrül?

Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga,
Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga,
Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek,
A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek.

Örömmel jött a jóbarát örömek házába,
Reszketve jött az ellenség siralom harcába;
Fejedelmek kezeiket nyújták szövetségre,
Ki meg dugta  mind a kettőt háta mögé, félve.

Tudós urak tudományát arannyal fizették,
Magyar nemzet virulását világnak hirdették.
Merre nap jár, merre hír jár, három tengerpartnál
Boldogabb nép, délcegebb nép nem volt a magyarnál.

Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül;
A dicsőség hova tűnt el a szép magyar földrül?
Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről:
Régi dal, régi dal, régi dicsőségről...